Hívatlan vendég

Betti mereven nézte a falat. Pontosabban a fal egy bizonyos pontjára fókuszált, miközben idegszálai megfeszültek. A furcsa zúgó hang eredetét pár perce csak sejtette, de most ott volt. Elégedetten pöffeszkedett a falon, mintha csak a lány képébe nevetett volna.

– Itt vagyok! Na, most mit fogsz csinálni?

Betti érezte, hogy arcát elönti a forróság. Nem mert mozdulni. Az az izé ott volt. Páncélos szárnyaival, rovarlábaival. Lassan haladt a falon, éppen a lány íróasztala felé, ahol tanulni akart.

Amikor észrevette az ocsmányságot, meghűlt benne a vér, de aztán késztetést érzett a menekülésre. Lassan, nagyon lassan állt fel a helyéről, aztán hirtelen belényilallt a felismerés, hogy senki sincs itthon rajta kívül.

– Mit csináljak? – kattogott az agya. Már a gondolattól is, hogy akár egy zsebkendővel, vagy papírszalvétával meg kell fognia azt a kemény testet a mozgó lábakkal, kirázta a hideg. Földbe gyökerezett a lába. Leginkább sikítani szeretett volna, de legalábbis nagyot kiáltani, hogy segítségére siessen valaki. De hát most tökegyedül volt.

Járt, járt az agya, önkéntelenül is végigsimított karjain, mintha a falon araszoló kitinpáncélos betolakodó lábai rajta grasszálnának.

– Ez így nem mehet egész délután, tennem kell valamit… – törte az agyát Betti. Támadt egy ötlete, így óvatosan kihátrált a szobából, az ajtót gondosan becsukva maga után, nehogy az izé kijöjjön.

Egy pohárral és egy keményebb papírlappal felszerelkezve tért vissza. A bogár már az asztala fölött volt.

Betti átgondolta a stratégiát. Kinyitotta az ablakot, és minél nagyobb távolságot tartva a bogártól felállt az asztalára. Látta közelről a poloskát, mire a hányinger kezdte kerülgetni. Megremegett, de erősnek kellett lennie. Nagyon lassan a poharat a poloska felé emelte. Mikor már elég közel volt, gyorsan rátette a falra az ivóedény, így az állat csapdába esett. Bettit kiverte a víz, ahogy a következő manőverbe kezdett.

Szépen a pohár és a fal közé csúsztatta a papírlapot, majd mikor a pohár száját befedte a papír – így bezárva a bogarat a pohárba – óvatosan elemelte a faltól. Próbált nem gondolni rá, hogy, ha a papíron keresztül is, de a tenyerén mászkál a bogár. Grimaszba torzult arccal ment szélsebesen az ablakhoz, és félrefordított fejjel hirtelen elvette a papírt, és egy határozott, rázó mozdulattal kidobta a bogarat az ablakon. Betti lábai hirtelen elgyengültek, de elégedetten megnyugodott.

Egészen addig, míg az ablakon keresztül szárnyain bezúgott az imént kidobott vendég rokona.