Mindannyian burokban születünk, de különbözőképp vetkőzzük le a külvilágtól való elszigetelődést. Van, akinek a burka laza, vékony, dinamikus; értelmével és lelke egészével is része a jelen világnak. Van, akinek a burkán ajtók és ablakok vannak, és kedve szerint nyitja, csukja őket. Van, akit masszív fal vesz körül, áttörhetetlen, mégis egy mozdulattal képes félreállítani azt…
Azt hiszem, ahány ember, annyiféle burok, akárcsak az ujjlenyomat vagy a DNS. Az enyém vastag, gumiszerű. Amikor magam vagyok, jólesik; kényelmes, védelmező. Idegenek közt változtatja alakját, egy-egy ponton alkalmanként vékonyodik, de sosem teljességgel átjárható… Áttetsző, mintha nem lenne, de én érzem, hogy szorít, visszatart, köröttem van és nem ereszt.
Az én burkomat csakis kívülről lehet megnyitni. Egy vidám, mosolygós, ide-oda cikázó, vagy egy stabil, érdeklődő, állhatatos burok képes rá. Ilyenfajta közeledésre, odafigyelésre a sajátom áteresztő lesz. Mintha a napfény átsütne a hólyagablakon; kellemes, fényes, meleg… De amint a forrás eltűnik, ismét csak egy elszigetelt, bizonyos méreteken belül komfortos burok.
Amikor egy-egy idegen burokkal szeretnék érintkezni, összekapcsolódni, egy darabig működik a dolog. Egy mosoly, egy köszönés, talán pár szó is elhangzik, de ennél tovább képtelenség nyújtóznom benne, ha a másik burok nem segít. Mintha a sajátom ellenem dolgozna. Érzem a rugalmas, de vastag falat. Ahogy terjeszkedni próbálok, nyúlik velem, de egyetlen porcikámnak sem engedi a kijutást. Minél inkább próbálkozom, annál szorosabban tart, mígnem belefáradok…
Ilyenkor megadom magam, mert a további vergődés egyre inkább kifáraszt és lehangol. Inkább kivárom, hogy a többi burok egy nyúlványa megérintsen, kezdeményezzen, elérjen hozzám. Ilyenkor vékonyodik a sűrű gumifal körülöttem, és, ha sikerül megragadnom egy burok-csápot, mely felém tapogatózik, a burkomon a kezdetleges rés kitágul; annál nagyobbra, minél intenzívebb a másik. Ha egy burok többször is hozzám fér, rést nyit a falamon, egy idő után már én is meg tudom nyitni a burkomat, egyre könnyebben.
De van ám még egy piszkos tulajdonsága a „gumilabdámnak”: regenerálódik. Ha a bizonyos másik burok nem rendszeresen érintkezik vele, hosszú időt kihagy, a burok visszaszilárdul. Elég sok idő után akár olyan is lehet, mint legelőször volt. Másik, ami hasonlóképp gátat vethet a burkom áteresztőképességének egy adott másik burokkal szemben, az egy vagy több idegen, nem eléggé dinamikus, merev burok jelenléte. Ilyenkor a burkom az összes jelenlevővel szemben megkeményedik.
Valahogy így működik az én burkom. A szavak nehezen és sután hatolnak ki belőle, így inkább leírom őket…
