
A ház titka (részlet)
Nem kellett volna ott lennie. A tárgyalás a túloldali utcában zajlott, üvegfalak mögött, ahol mindenki tudta, mit kell mondania, és még jobban azt, mit nem.
novellák, versek, gondolatok

Nem kellett volna ott lennie. A tárgyalás a túloldali utcában zajlott, üvegfalak mögött, ahol mindenki tudta, mit kell mondania, és még jobban azt, mit nem.

A földrontó tüzektől szikkadt talaj réseiből feltörő kipárolgások nehezítették a lélegzést. A mérgező gőzök felhőjében a fél tucat férfialak körvonala mellett ocsmány fajzatok tagjainak imbolygása,

Előtte állok. Kérdéseim záporát zúdítom rá, Ő pedig csak jóságosan mosolyog, néha ingatja fejét, lassan, békésen, fehér-szakállasan. Egyre kétségbeesettebben és mind dühödtebben követelem a válaszokat.

Hajdanán, gyerekkoromban, kaptam egy mókust a nagyapámtól. Egy igazi vörös bundás, bozontos farkú mókuskát. Azonnal a szívemhez nőtt, amint megláttam. Markomba vettem. Édesen szuszogott, pelyhes

Bodros füstöt s tüzet okádsz, Ezrek vágyát perzseled, Síphang és hörgés – ez ajándékod, Mégis kapva-kapnak érted csontváz-kezek.

Előtted áll. Szemében mélységes szomorúság és lemondás honol, de Te ezt nem látod, hiszen amint megpillantod rongyos, piszkos ruháját, ápolatlan külsejét, lehajtod fejed és mész

A hír futótűzként terjedt szét a fővárosban, pár órán belül az egész állam lázban égett. Mindenki többet akart tudni a Csodaszerről, így az Elnökház előtti

Elérkezett hát a kicsit félve, de várva várt áprilisi nap. Ma végre megszabadulok a derekamon éktelenkedő, kényelmetlen pigmentált szemölcstől. Semmiség az egész. Anya és lánya

Ajkam száraz,lelkem szárnyal,bensőm remeg,gyomrom görcsben,evésre képtelen…A tünetegyüttes neve:Szerelem

Kopog az eső az ablakon. Orromat a hideg üveghez szorítom, leheletem fehér párát von az üvegre. Ujjaimmal követem a folydogáló cseppeket, melyek különféle utakon csordogálnak