Jön a légáram és a sivító zaj. A szerelvény megáll, nyílik az ajtó. Nem figyelve semerre, földre szegezett tekintettel lépek a metróba. Hosszú napom volt,

Figyelj rám! – szólt tagolva Gizi néni. – Nőnek lenni nem csak ruha, magassarkú és körömlakk! Az ennél sokkal több! -Így van! – kontrázott Mirella,

Végre kiszabadultam a négy fal közül. Milyen régen feküdtem már a fűben és néztem a felhőket. Most élvezettel bámulom a páragomolyagokat a tiszta, kék égen.