Így kerek a világ

– Bakker! Megint elfelejtettem berakni a mosást!

Hányszor előfordul, hogy elfelejtek valamit… Reggeli kéne a gyerekeknek, elfelejtem megnézni az üzenőfüzetüket, már megint hagyom őket játszani, holott büntit ígértem mára… Jó, ha eszembe jut este elküldeni őket fogat mosni.

Nem vagyok jó háziasszony. A háztartás sokszor úszik, ritkán főzök, jó, hogy a mosogatást megcsinálom mostanában. …legalább néhány napon belül.

A gyerekek hol imádnak (Mama, te vagy a legjobb a világon!), hol utálnak (Te vagy a legrosszabb anyuka a világon, utállak!). Én erre nem esem kétségbe, tudom, hogy nem nekem szól, hanem a pillanatnyi hangulatuknak.

Aztán ott van a hivatás. Saját döntésem volt, hogy a biztos munkahelyet a vállalkozói létre cseréltem. Rájöttem, hogy álmok, célok kellenek az életben, mert azok nélkül nincs sikerélmény. Arra is rájöttem, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban rejlik, hanem éppen ezekben a sikerélményekben, legyenek azok akár a legkisebbek. Például, hogy amikor reggel kimegyek a konyhába, üres a mosogató, vagy hogy a gyerekek első szóra kikapcsolják a tévét. Ritka pillanatok, de jólesőek.

Ahogy az is, hogy felnézek a fregolira, és száradnak rajta a ruhák. Holnapra van tiszta nadrágjuk a gyerekeknek, ami azért nagy szó, mert sajnos szinte naponta kell cserélniük.

A héten egyik reggel megint nehezen indultunk az iskolába, egy kis hiszti testvérharccal fűszerezve. Azért sikeresen, időben beértek. Hazaérve kicsit elkeseredett voltam, hogy nem tudom nevelni a gyerekeimet. Aztán, ahogy láttam a fregolin száradó ruhákat, boldogságféle járta át a szívemet…

A gyerekekkel nehéz, a házimunkában csapnivaló vagyok, a munkában szigorúbbnak kell lennem az időbeosztásommal… Mindent egybevetve mégis érzem, hogy jó úton haladok, sikerülni fog, amit elterveztem.

Nem vagyok tökéletes, de lassan elhiszem, hogy elég jó vagyok. A problémákra szükség van, hogy fejlődjünk, átlépjük saját határainkat.

Most már nem csak tudom, de érzem is, hogy így kerek a világ.