Jön a légáram és a sivító zaj. A szerelvény megáll, nyílik az ajtó. Nem figyelve semerre, földre szegezett tekintettel lépek a metróba. Hosszú napom volt, agyilag zokni vagyok, mint egy zombi. Valahol belül még nevetek is a hasonlaton, hiszen Halloween estéje van, de elmosolyodni nincs erőm.
„Jujj, egy üres hely”, levágom magam, és félig csukott szemmel meredek magam elé.
– Öcsém! Emlékszel arra a jelenetre, amikor kikelt a földből? – hallom meg a mondatot. Nagyon pislákol csak az érdeklődés bennem, azért odapillantok. Két srác beszélget, arcuk csontvázfejnek van kifestve. Fekete ruha, feketére festett körmök. Pillantásom lesiklik róluk, miközben folytatják moziélményük kitárgyalását.
– Ja! Vágom! Elég para volt, amikor elkapták a faszi lábát.
Tekintetem valamiért megakad a lányon. Velem szemben ül, de eddig fel se néztem rá. Próbálom kifürkészni az arcát, miért olyan különös. Furcsa, de elsőre nem tűnt föl, hogy sír. Igyekszik uralkodni a vonásain, de könnycseppek csillognak az arcán, amit kapkodó mozdulattal töröl le; nem akarja, hogy bárki észrevegye. Találkozik a tekintetünk, és én elkapom róla a pillantásomat.
– Meg amikor jött a konyhakéssel – vihog nyerítve a két kamaszfiú.
Megint a lányra nézek. Valamit szorongat a kezében. Nem mobil, sem más kütyü. Valami papírféle.
Szőke fürtjei csapzottan lógnak ki kapucnija alól. Olyan kis elesett, de mégsem mehetek oda hozzá. Elég nagy már, meg ijesztő lenne, ha vadidegenként megszólítanám. Nekem legalábbis biztos. Így némán igyekszem nem bámulni őt, de a korábbi fásultságom tovaszáll.
A következő megállóban a fiúk csapata kibővül. Ahogy a lány meglátja az illetőt, rémületféle ül ki az arcára, és a már csukódó ajtók között kislisszan. Hűlt helye marad velem szemben, és a szívemben egy fekete űr tátong. Vajon miért ijedt meg ennyire a zombinak öltözött sráctól? A hátából kiálló kés és a vér rajta csak mű. Ezt biztosan a lány is tudja.
Ekkor észreveszek a földön egy cetlit. Felveszem. Egy fénykép a lányról és egy férfiról. Önfeledten mosolyognak. A feliratból kiderül, hogy az apja. Valahonnan ismerősnek tűnik az arca. Nem jut eszembe… Lélekben vállat vonok, próbálom elfelejteni.
A tévét bekapcsolva otthon furcsa halloweeni halálesetekről szólnak a hírek. Egy férfiról is, akit otthonában, hátában egy konyhakéssel talált meg a kislánya…
