Csapó és…

Picture of benefikriszti

benefikriszti

Csapó és - novella

Figyelj rám! – szólt tagolva Gizi néni. – Nőnek lenni nem csak ruha, magassarkú és körömlakk! Az ennél sokkal több!

-Így van! – kontrázott Mirella, megigazgatva nyakában gyöngysorát. – Éld át, érezd, hogy te vagy a gyöngy a kinyíló kagylóban.

– Légy finom és lágy. Az arcodon mindig legyen egy halvány mosoly, ez lágyítja majd a vonásaidat.

– Igen, és a kezed… Sose lóbáld, de ne is lógjon mint egy darab fa.

A pöttyösruhás kapkodta a fejét, hogy melyik újdonsült barátosnéjára figyeljen éppen.

– Nőnek lenni sokkal több, mint affektálva cicababának tűnni. Mondjuk azt nem is nevezném „nőség”-nek. A finom visszafogottság, az elegancia…

– Igen, igen. Elegancia! Nézd csak meg Audrey Hepburnt. Ő igazi finom szépség. Igaz, az adottsága is megvolt hozzá…

– Valóban, de az most nem számít – legyintett Gizike, és tovább magyarázott Gabinak.

A három tanácsadóvá avanzsált hölgy egyre csillogóbb szemekkel magyarázott a nőiességét kereső szőkének. Magyaráztak neki járásról, mozdulatokról, mimikáról, sőt, szóhasználatról is.

– Hajj – sóhajtott fel egyszer csak a szélen ülő fehér nadrágos nagymama. – De szép is volt, amikor az uram minden áldott reggel elmondta, hogy mennyire szép vagyok és mennyire szeret.

A beszélgetés itt csendbe hajlott, talán a szemek is bepárásodtak kicsit az emlékek hatására, de aztn Bandi, a spániel ugatása magukhoz térítette a trécselőket.

– Szóval, a lényeg, Gabikám, a finomság, lépj kicsiket és nem lesz probléma.

Az instant, online stílus- és önfejlesztő kurzusokat meghazudtoló információcunamival lebombázott pöttyös ruhás hálásan megköszönte a segítséget, annak ellenére, hogy úgy érezte, mintha fejbe verték volna.

Felállt a padról, megigazgatta szoknyája fennakadt szegélyét. Nagy levegőt vett, és elindult a stáb felé.

– Kezdhetjük? – kérdezte egy „staff” feliratú pólót viselő, baseball sapkás férfi.

A szőke bólintott.

-Csapó és tessék!

Gabi csábos lábkeresztezéssel elindult a kamera felé, hódítón a lencsébe nézett napszemüvege fölött, majd vékonyka hangon elkezdte:

– A nők tudják, mi kell nekik. Tudják, mire vágynak…

– …tükörsima, borostamentes férfiarcra – váltott hirtelen kellemes, férfi barritonra Gabi és parókáját leemelve fejéről a kamerába vigyorgott férfimódra, kezében a legújabb Gilette elektromos borotvával.

Picture of benefikriszti

benefikriszti

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legutóbbi írásaim

Az igazi gyöngyszem - novella

Az igazi gyöngyszem

A földrontó tüzektől szikkadt talaj réseiből feltörő kipárolgások nehezítették a lélegzést. A mérgező gőzök felhőjében a fél tucat férfialak körvonala mellett ocsmány fajzatok tagjainak imbolygása, csapkodása rajzolódott ki, miközben sötét fröccsenések pettyezték be a zöldes párát. A fekete testnedv hiába

Elolvasom »
Hitetlenek - novella

Hitetlenek

Előtte állok. Kérdéseim záporát zúdítom rá, Ő pedig csak jóságosan mosolyog, néha ingatja fejét, lassan, békésen, fehér-szakállasan. Egyre kétségbeesettebben és mind dühödtebben követelem a válaszokat. Aztán végre megszólal. –Ember! Hogyan is érthetnéd meg válaszaimat, Te, aki nem tapasztaltad még a

Elolvasom »
Kispajtás - novella

Kispajtás

Hajdanán, gyerekkoromban, kaptam egy mókust a nagyapámtól. Egy igazi vörös bundás, bozontos farkú mókuskát. Azonnal a szívemhez nőtt, amint megláttam. Markomba vettem. Édesen szuszogott, pelyhes szőre csiklandozta a tenyeremet. Egy darabka almát adtam neki, fogai harsogva harapták a gyümölcshúst. Sokat

Elolvasom »