Sosem feledem azt a napot. Emlékszem, hogy szívmelengető sugaraival árasztott el reggel a nap, boldogság költözött lelkembe a gondolatra, hogy megváltozik az életem. Krétára utazom

Betti mereven nézte a falat. Pontosabban a fal egy bizonyos pontjára fókuszált, miközben idegszálai megfeszültek. A furcsa zúgó hang eredetét pár perce csak sejtette, de

Az akkurátus covid-adminisztráció után János órák óta várt. Végre behívták a vizsgálóba, ahol újra megpróbált előhozakodni mondandójával. – Kérem, én… – Ne fecsegjen. – Nincs

Jön a légáram és a sivító zaj. A szerelvény megáll, nyílik az ajtó. Nem figyelve semerre, földre szegezett tekintettel lépek a metróba. Hosszú napom volt,

Figyelj rám! – szólt tagolva Gizi néni. – Nőnek lenni nem csak ruha, magassarkú és körömlakk! Az ennél sokkal több! -Így van! – kontrázott Mirella,

Végre kiszabadultam a négy fal közül. Milyen régen feküdtem már a fűben és néztem a felhőket. Most élvezettel bámulom a páragomolyagokat a tiszta, kék égen.