novellák, versek, gondolatok
Reggeli, ebéd vacsora,
Európa, Ázsia, Afrika,
földönfutó, éhező hontalan,
születünk, élünk, meghalunk untalan.
Múlt az örök,
jelen a most,
jövő a bizonytalan.
Adj, Uram, erőt
Pokol és Föld után megélni
a Mennyet, felemelőt.
Étket a tátogó kicsi szájba,
meleg takarót puha ágyába.
Add, hogy így legyen,
Atya, Fiú, Szentlélek,
Mindörökkön örökké, ámen.
A földrontó tüzektől szikkadt talaj réseiből feltörő kipárolgások nehezítették a lélegzést. A mérgező gőzök felhőjében a fél tucat férfialak körvonala mellett ocsmány fajzatok tagjainak imbolygása, csapkodása rajzolódott ki, miközben sötét fröccsenések pettyezték be a zöldes párát. A fekete testnedv hiába
Előtte állok. Kérdéseim záporát zúdítom rá, Ő pedig csak jóságosan mosolyog, néha ingatja fejét, lassan, békésen, fehér-szakállasan. Egyre kétségbeesettebben és mind dühödtebben követelem a válaszokat. Aztán végre megszólal. –Ember! Hogyan is érthetnéd meg válaszaimat, Te, aki nem tapasztaltad még a
Hajdanán, gyerekkoromban, kaptam egy mókust a nagyapámtól. Egy igazi vörös bundás, bozontos farkú mókuskát. Azonnal a szívemhez nőtt, amint megláttam. Markomba vettem. Édesen szuszogott, pelyhes szőre csiklandozta a tenyeremet. Egy darabka almát adtam neki, fogai harsogva harapták a gyümölcshúst. Sokat
2021-2024 © Minden jog fenntartva! | GondolatMolyzsák / novellák, versek, gondolatok | Made with ❤ by benefikriszti
2 Responses
Szívszorítón szép!!!
Köszönöm.