novellák, versek, gondolatok
Látok kicsit, látok nagyot:
szabálytalanságot – ó, de sok!
Ám én mégsem szólhatok,
hisz’ csak közlekedési lámpa vagyok…
Nem kellett volna ott lennie. A tárgyalás a túloldali utcában zajlott, üvegfalak mögött, ahol mindenki tudta, mit kell mondania, és még jobban azt, mit nem. A házba csak „egy percre” ugrott át, legalábbis ezt mondta magának. Megnézni a házat utoljára,
A földrontó tüzektől szikkadt talaj réseiből feltörő kipárolgások nehezítették a lélegzést. A mérgező gőzök felhőjében a fél tucat férfialak körvonala mellett ocsmány fajzatok tagjainak imbolygása, csapkodása rajzolódott ki, miközben sötét fröccsenések pettyezték be a zöldes párát. A fekete testnedv hiába
Előtte állok. Kérdéseim záporát zúdítom rá, Ő pedig csak jóságosan mosolyog, néha ingatja fejét, lassan, békésen, fehér-szakállasan. Egyre kétségbeesettebben és mind dühödtebben követelem a válaszokat. Aztán végre megszólal. –Ember! Hogyan is érthetnéd meg válaszaimat, Te, aki nem tapasztaltad még a