novellák, versek, gondolatok
A földrontó tüzektől szikkadt talaj réseiből feltörő kipárolgások nehezítették a lélegzést. A mérgező gőzök felhőjében a fél tucat férfialak körvonala mellett ocsmány fajzatok tagjainak imbolygása,
Előtte állok. Kérdéseim záporát zúdítom rá, Ő pedig csak jóságosan mosolyog, néha ingatja fejét, lassan, békésen, fehér-szakállasan. Egyre kétségbeesettebben és mind dühödtebben követelem a válaszokat.
Hajdanán, gyerekkoromban, kaptam egy mókust a nagyapámtól. Egy igazi vörös bundás, bozontos farkú mókuskát. Azonnal a szívemhez nőtt, amint megláttam. Markomba vettem. Édesen szuszogott, pelyhes
A hír futótűzként terjedt szét a fővárosban, pár órán belül az egész állam lázban égett. Mindenki többet akart tudni a Csodaszerről, így az Elnökház előtti
Elérkezett hát a kicsit félve, de várva várt áprilisi nap. Ma végre megszabadulok a derekamon éktelenkedő, kényelmetlen pigmentált szemölcstől. Semmiség az egész. Anya és lánya
Kopog az eső az ablakon. Orromat a hideg üveghez szorítom, leheletem fehér párát von az üvegre. Ujjaimmal követem a folydogáló cseppeket, melyek különféle utakon csordogálnak
Lee-o’hn az erkély alatt állt, és felemelte a kezében lévő üvegeket, miközben szája pimasz mosolyra húzódott. Úgy látszik, ő már közelebbről is megismerkedett a palack
A minap furcsa eset történt a negyedik kerületi, profinak nem mondható élelmiszer-üzletben. Kiss Betti, a fent említett budapesti kerület gyógyszergyárának egyik dolgozója a szokott módon
Éjszaka volt. Az ég fekete bársonyán világító kerek Hold sápadt fénykörébe vonta a házat. Az építmény egy formátlan szörnyre emlékeztetett, apró tornyai tarajokként meredeztek testéből.
A színpad mögötti jótékony homályban állok. Hallom a tomboló közönséget, több százan, akár több ezren is lehetnek. Kíváncsi vagyok, ki fog most fellépni. A fal